Handó Péter: Stációk (14/14)
Az áldatlan idő ellenére is – akár a dögkeselyűk – rajzott mindenfelől a kíváncsi nép. Kifinomult orrukkal megérezték a hullaszagot, és képben akartak lenni a történtek felől. A helyi média munkatársai is kivonultak. Néhány vágóképet készítettek Márkról és az anyjáról, aztán…
Handó Péter: Stációk (10/14)
Márk megtorpant. Ilyet ő még soha nem tett. Megfeledkezett a cechről? Megtapogatta zsebeit. Laposan simultak a testéhez. Szégyenteljesen állt. Fizetésképtelenként tárta szét a karját.
Handó Péter: Stációk (9/14)
Márk meg se próbálta fölvenni a képlékennyé vált dobozt. Keresett két vastagabb letört ágat, jobbról is, balról is alá fektette, aztán így emelte meg óvatosan a dobozt. Tartott tőle, hogy az alja kiszakad, de csak megereszkedett, akár egy hónapok óta növesztett…
Handó Péter: Stációk (8/14)
Lassan, ha kimért kortyokban is, elfogyott a szesz, csak az eső nem akart csendesedni, abbamaradni. A fólia leföldelt szélein apró és hosszan elnyúló tavak alakultak ki, a tetején viszont néhány ovális tenger, ami az alátámasztások közötti térben úgy csüngött alá, mintha…
Handó Péter: Stációk (5/14)
5.Hirtelen ocsúdott a rendőr a rendőri túlkapására, és a fölébredt szánalom verejtékgyöngyöket rakott a homlokára. Vagy csak a kemény ütlegelés tette ezt vele? Vajon mi történt, hogy mégsem érez megbánást? Hiszen rend a lelke mindennek. Ő pedig az utca lelke, aki…
Handó Péter: Stációk (4/14)
Ahogyan elhagyta a légkondicionált irodaházat, azonnal megcsapta a koratavaszi meleg, a hétágra sütő nap heve. Az az enyhe bizsergés, amit a palacknyi bor lehúzása után érzett, hamarosan zsibbadt kábulatba ment át. Egyre inkább a csomag vitte, ő csak imbolygott a nyomában,…
Handó Péter: Stációk (1/14)
Vibrált a levegő a szobában. Márk az ablak közelében, a virágtartó mellett feszengett, bár tudta, mi vár rá. Csak az írás teljesedik be. György idegesen toporgott a szoba közepén. Úgy vélte, valami nincs rendben ennél az ügynél. Nyilvánvalóak a felsorakoztatott vádak,…
