Nem tartott sokáig, és a semmiből felbukkanó marunkó hajók segítségével sikerült kiszorítani a fojgrosz intervenciós hadakat az emberi világokból, ez pedig megpecsételte Voltarius és a NEU további sorsát is.

Hamarosan kiderült, hogy Galilaeus valóban él még, és valahol Glaciátum egyik külvárosában él az Európán, elzárkózva az idegenektől és közönyös békében élve a rendszerrel, amely néha megfigyeli ugyan, de alapvetően megtűri jelenlétét és néha még publikálni is engedi őt.

A hajót sikeresen és a legnagyobb titokban szerezték meg, Comenius pedig elmagyarázta Grotiusnak és Paracelsusnak, hogyan irányítsák a fojgrosz fürkészhajót, miközben beüzemelte a portált.

A fojgroszok között szokás szerint általános volt a jó kedély, és a mértékletességen, és részleges puritánságon kívül nem is tűnt annyira eltérőnek az erkölcsi értékrendjük a korlakokétól.

Noha biztosra vették a hajótöröttek, hogy valami félreeső zugban fogják elszállásolni őket, legnagyobb meglepetésükre a jururgurok (amelyek közül kettő a ketrec szekerét húzta) a piramisszerű palota felé vették az irányt. Az átvizsgált és lefegyverzett foglyok következő megdöbbenése az volt, hogy amikor…

Nem értették a túlélők a különös anomáliát, de örültek annak, hogy életben voltak, és miután új erőre kaptak, azon dolgoztak, hogy elfogadható életet alakítsanak ki maguknak. Alighogy megmenekültek, szinte egyként érezték, hogy hosszú távon nem elfogadható, ha azzal a tudattal élvezik…