Balla Lajos-Laci: „Somnia somniavit per somnia” vagy „Conscientia post mortem”[1]
Valahonnan a plafonról tekintettem le önmagamra, de mindez nem igaz, mert a testem nincs velem, így a szemeim sem lehetnek, azaz csak annyit állíthatok, észlelem élettelen önmagamat, amint a testem mellett álló doktornő kimondja a szentenciát, az őt kísérő ápolónő pedig…
Balla Lajos-Laci: Mindennapi „izmusaimat add meg nekem…”
Mai fejjel döbbentem rá, egész eddigi életemet meghatározták az „izmusok”. Igen, mert kezdetben fogalmam sem volt róla, hogy mindez mit jelent, hiába olvastam át könyvek (újságok, valamint más nyomtatott kiadványok) tömkelegét az eltelt hatvanöt év alatt – mivel hat éves koromtól…
Balla Lajos-Laci: Meglehet: tudathasadás (ami – szerintem – mégsem skizofrénia) (2.)
A következő év nyarán még két műtét várt rám, előbb a csonton kinőtt daganatot távolították el, amiről megállapították, hogy kötőszövet jóindulatú daganata (fibróma), a második pedig újból véredény daganata volt, de ekkor figyeltek fel a sebészek arra, hogy a nagy méretűn…
Juhász Zsuzsanna: Méhünknek mozgása
A kormány ezekből a lehetőségekből azt választotta, hogy a legszegényebbek és az alsó középosztály alapvető megélhetését áldozza fel a bankrendszer stabilitásáért, a beleegyezést pedig kizárólag nyílt erőszakkal kívánja megszerezni.
Juhász Zsuzsanna: Erózió
Látom én, látom, milyen örömmel készülődsz. És nem is mész, hanem repülsz a munkába. Bár, kérdeztem, fűtés még ott sincs. Talán nagyobbak az ablakok, amiken át zuhoghat be a napfény. És a húsz fokot idehaza ketten döntöttük el. És az még…
Juhász Zsuzsanna: Egynegyed tüdő
Jól van, na, igazad van. Visszafoghattam volna magam a csontokkal. Pedig csak kettőt adtam neki, azokat is egymás után, de mit csináljak. akartam, szívből akartam, hogy legalább a kutyám annak érezhesse magát, aki.
Juhász Zsuzsanna: Fiúk
Az asszony mesélte, és nem is nekem, hanem valaki másnak. Mert én tovább kérdezgettem volna a gyerekről.
Handó Péter: A sarkon innen
Késsel a hátában még a legközelebbi sarok is túl távolinak tűnt.Megállították egy kis zsozsóért – „Hoci, ide vele!” –, aztán, mert nem akaródzott felszólításra adnia, nekiestek, „mint szódás a kehes lovának”. Le akarták tépni a zakóját, ám a suhancok nem csak…
Handó Péter: Föltárulkozás
Nehezen mozdult odébb a kő. Fémesen fényes nyomot hagyott. A föltárulkozó üresség lúdbőrt csalt az angyalok szárnya tövére: – Nem ezt ígérte az írás – mondták rezignáltan.
Pálfi Jázmin: Törékeny
A tenyerembe hajtom fejem, hagyom, hogy a fájdalom és a sötét gondolatok magukhoz húzzanak. Majd tekintetem az ablaküveget díszítő jégvirágra téved. Milyen szép! Aztán felébred bennem a gonosz énem: ha csak egyszer is rálehelek, elpusztul. Ilyen törékeny az emberi lélek is……
