Huszárik Zoltán egy 1991-es interjúban idézi föl egykori tanára szentenciáját: „Nem szeretem, ha a művészettel kapcsolatban a célszerűséget emlegeti. Előttünk itt élt Dante, Leonardo, Shakespeare, Raffaello. Az emberek mégsem lettek jobbak. Mi a művészet, fiatal barátom? Annak felismerése, hogy az ember tehetetlen. És az ember egyet nem tud elviselni: a tehetetlenség érzését. Ezért alkot. Szerintem ez a művészet lényege” (idézi Pap Pál, Filmkultúra, 1991-1:41.)