Mikor jónéhány évvel ezelőtt megérkeztem Esuba, rögtön otthonéreztem magam. Nem csupán azért, mert teljesen véletlenül egy kisebbségi nyelvterületre vetődtem, ennek összes velejárójával, hanem az olyan kucifántos, néha nyakatekertnek tűnő, ízes-furfangos, olykor meseszerű, nemtudomot nem ismerő beszélgetések miatt is, amilyeneket még csak itthon hallani. Elmentem a nagyvilágba, hogy hazaérkezzem benne: lehet, hogy pont így kerek az élet.