Földi Erzsébet: Torony

… „Döcög a villamos a város felé.
Útközben nyárfák maradnak el mellőlünk, koronájukban itt-ott gólyafészek. A hosszú lábú, hosszú csőrű szülők felváltva őrködnek a kicsinyek felett és keresik számukra az eleséget.
A fecskék sötétkéken csillanó, karcsú teste csapong, cikázik a levegőben. Az alkony felölti vörös-arany palástját, szemünk tükrén megvillan az estbíbor. (KD)