Handó Péter: Naplemente

Megfoghatatlan illatot árasztott azon a vidéken a föld. Orromban még ott dolgozott az eső mosta levegő üdítő tisztasága, miután a tikkasztó hőség pora visszaverődött a talajra néhány kilométerrel elébb, de ott, ahol naplementekor pihenni megálltam, már ismét por borított mindent, lépteim alatt ropogott a sárgára aszott gyér gyepű.