Kapkodva öltözött fel, ledübörgött a lépcsőn, és sokáig rohant. Mikor már elég messzire jutott, kocogásba majd sétára váltott, végül megállt. Előrehajolt, kezeivel a térdébe kapaszkodott, percekig zilált. Lassan felegyenesedett, légzése egyenletessé szelídült. Körülnézett.
A beágyazáshoz másoljuk és illesszük ezt az URL címet a WordPress honlapba
A beágyazáshoz másoljuk és illesszük ezt a kódot a honlapunkba