A tenyerembe hajtom fejem, hagyom, hogy a fájdalom és a sötét gondolatok magukhoz húzzanak. Majd tekintetem az ablaküveget díszítő jégvirágra téved. Milyen szép! Aztán felébred bennem a gonosz énem: ha csak egyszer is rálehelek, elpusztul. Ilyen törékeny az emberi lélek is…