Móra Regina: Szabolcs vagyok…

Ennyit mondott, és a helyére ült. Nem tudtam hová tenni ezt a megnyilvánulását, a megvillanó egyéniségét. Melyik fiókba toljam be… hogy viszonyuljak hozzá. Szabolcs vagyok, megvertek a múltkor hazafelé. Sokáig még a fülemben csengett ez a bemutatkozó mondata.