Kitartó szokás, mintegy hagyomány, hogy a könyvismertető vagy kritikai rovatok egyenként szólnak a művekről. Úgy is teszünk, mintha elő sem fordulhatna, hogy valamikor vagy valamiért egyszerre több munkát kell elővegyünk, esetleg nem egyből, hanem több másikból is tájékozódjunk, vagy „pihentessünk” kicsit egy regényt, ha nem jött be elsőre, hátha csak a fogékonyság hiányzott, s közben másikat is megkóstolunk… Más helyzet, amikor szakirodalmat keresünk, s témakör, korszak, szemléletmód alapján kupacoljuk a forrásmunkákat. De a többes lét alapjai, forrásai és kísértései így is együtt vannak velünk, mondhatni kíméletlenül…