Juhász Zsuzsanna: Arckép

Dehogy buzult el, nekem ne mondd, hogy kiment és elbuzult. Inkább légy rá büszke, hogy az asszonya voltál. Lehettél, mert mi csak nézhettük a fiút. Szép volt, na, te meg, valljuk be, szürkébb vagy a legszürkébb verébnél, egyenvegi. Sótlan, hústalan, akivel nem történik semmi, vagy ha történik is valami körömpiszoknyi élet, azonnal kimeditálja magából.