Volt egyszer…, hol nem, hol meg igen…, mindenhol, ahol csak a test mozgó gondolattá válhat, volt egy tenger, amely felkapaszkodni vágyott a hegycsúcsra. S egészen addig, amíg Hokuszai művén, A nagy hullám Kanagavánál című festményen fölébe nem rémlett a földi természetnek és hófödte hegynek egy mindent elborító ezerkezű hullám rémképe, valójában alig akadt szemlélő, aki hitelt adott volna a térbeli perspektíva nyugat-európai szabványaival ellentétes meglátásnak. A hegy az stabil, hatalmas, minden felett való, a hullám meg ellaposodik, megnyugszik, elterpeszkedik. Az ellenkezője meg szinte anatómiai, fiziológiai és fizikai nonszensz.