Hosszú idő után újra írok neked, de ez a levél más lesz minden eddiginél, mert tartalmát előbb és jobban ismerted nálam. Írásom alanya ugyanis te vagy. Életed és pályád alakulását senki nem ismerheti tőled alaposabban, ezért kérlek segíts nekem, hogy ha a képet csupán emlékszilánkokból próbálom is összerakni, méltón és hűen tegyem, hogy az örök szerénység fátylán túl megvillanjon az az értékes életút, amit megvalósítottál.
Valaha magáztalak, mert a nagynéni-unkahúg kapcsolat így kívánta, de mióta elmentél s én maradtam, már nem számít tér és idő, a szabályok sem. Lelkünk szabadon szárnyal s én szeretettel és tisztelettel tegezlek téged.