Handó Péter: Stációk (2/14)

Csöppet sem lepődött meg azon, amikor egy hatalmas dobozba dobáltan kezébe nyomták a holmiját. Szinte számított rá.
Azt sem várták meg, hogy ő szedje össze. Előrelátókként viselkedtek a volt kollégák. Miközben Györgyhöz kísérte a titkárnő, már aközben elkezdték a fiókjai és a szekrénye tartalmát kiforgatni, az erre a célra őrizgetett dobozba szórni. Tettüktől enyhe borzongás vett mindenkin erőt, mintha az addig elfojtott gyűlöletük előtt kitárták volna a kaput.