Handó Péter: Stációk (8/14)

Lassan, ha kimért kortyokban is, elfogyott a szesz, csak az eső nem akart csendesedni, abbamaradni. A fólia leföldelt szélein apró és hosszan elnyúló tavak alakultak ki, a tetején viszont néhány ovális tenger, ami az alátámasztások közötti térben úgy csüngött alá, mintha mindjárt beszakadásra készülne. Márk fölnyúlt, hogy kibillenti a fölgyülemlett vizet, az azonban százfelé szaladt, s egy része éppen a bejárat előtt landolt. A többi eloszlott a szomszéd bugyrokban.