Kiss Tamás: KözönyŐSÖK, KÖZÖNYÖSÖK (I.)

Úgy zuhogott az eső a kora esti szürkületben, hogy az utca és a fák látványát is elpaszatolta. Mintha a természet egy futurista akvarell készítésébe fogott volna.
Az ablakokon kifelé bámuló szempárok, táskáikkal együtt voltak kifejezéstelenek, lelki gyötrelmekből összeszedett ráncaik, mint futóárkok szabdalták szanaszét a sárguló pofalemezeket. A ráncok nincsenek tekintettel a korra.