Kiss Tamás: KözönyŐSÖK, KÖZÖNYÖSÖK (II.)
Le: Papírgalacsinokat fújhat a szél. De valami zizeg az biztos. Elszundíthattam, vagy éppen most szenderülök el. Járom az utcákat, egyre csak járom, csizmám szakadt, arcom fagyos, keresek egy házat valahol egy városban, de sehol sem találom. Aztán keresek egy nőt valahol, de lehet, hogy már rég nincsen, meghalt, eltűnt egy távolban, mondjuk talán egy nagy hegy mögött, esetleg egy néptelen utcán megfojtotta valaki.
A beágyazáshoz másoljuk és illesszük ezt az URL címet a WordPress honlapba
A beágyazáshoz másoljuk és illesszük ezt a kódot a honlapunkba