Az 1947-ben született Petneki Katalin nyugdíjba vonulását követően kezdett el foglalkozni édesanyjának, Petrich Katalinnak (a könyvben inkább Kató) a hagyatékával (levelek, különféle dokumentumok). A hagyatékban talált 1941 és 1946 közötti időszakból származó iratok történelmi/helytörténeti értékkel is bírnak, ugyanis ezek döntő többsége beszámol az akkor Újvidéken tartózkodó rajztanárnő (Petrich Kató) hétköznapjairól, így festve színes képet az akkori újvidéki oktatásról és kulturális életről, de a tanárnő magánéletébe is betekintést nyerünk.