Festői nyitány. Szent István, a keresztény Vajk /
fejére teszik a díszes, fenséges koronát. Látom /
a boltíves, kecses szobrot vitorlázni az éjben, /
amely mint tömören izzó, hófehér alabástrom /
ragyog a sötétben, ahogy a fekete Dunára nézek /
a Várhegyről.