Márkus László: Konvenciók nélkül
Beborult fölöttem, sorsom szűken mérték, /
egyszer a jövőben majd az utcán élnék. /
Kuckóm kapualj lesz, por lepi be arcom, /
vánkosom egy tégla, derékaljam karton.
A beágyazáshoz másoljuk és illesszük ezt az URL címet a WordPress honlapba
A beágyazáshoz másoljuk és illesszük ezt a kódot a honlapunkba