Márkus László: Konvenciók nélkül

Beborult fölöttem, sorsom szűken mérték,
egyszer a jövőben majd az utcán élnék.
Kuckóm kapualj lesz, por lepi be arcom,
vánkosom egy tégla, derékaljam karton.
Így szabadabb lennék, szabadabb, mint mások,
nem köthetne forma, társadalmi kánon.
Vagy talán impulzus, virtuális térben,
hajladozó kóró, kóricáló szélben.
Törtszárnyú pillangó, egy pók hálójában,
piszeorrú pisztráng, csermely csillogása.
Berek mélyén álló, magánytűrő szilfa,
vagy fa alá hullott, moníliás szilva.
Vágyaim fogyóban, reményeim képek,
aludnom kellene, hosszan, hosszan, mélyen.