Budai Rudolf: Az öreg festő és az ő fehérnyárfái (Gecse Árpád, 1900–1999)
A hófoltok a bokrok alá bújva szennyes rongyokként küszködtek a csiklandozó nap sugaraival. A felszántott föld rögei szétomoltak az öreg festő léptei nyomán, aki a Kiskertek alól nézett szét az ébredező világban. Az öreg festő ismerte jól ezt a tájat. Ebből…
Juhász Zsuzsanna: Ez az ember
Nem tudta, hogy a rend nem mindig jó. Hogy vannak egészen rossz rendek is. Hogy a fiatal fiúk katonai szolgálatba menekítése valójában a munkanélküliség elől, a vezetők kényszerpályája. Kényszerképzete, hogy népszerűek maradnak, ha a szűkülő források mellől elverik a kishímeket, és…
Juhász Zsuzsanna: Jóvátétel
Azt hittem, megáll az ágyam szélénél a nyomorúság, s én legalább éjszaka heherészhetek. Te, hogy milyen ügyes vagyok, és ezt az egész problémaözönt le tudom rázni magamról, mint kutya a vizet. Úgy én a hideget. S jó, jó, hogy napközben fagyoskodom,…
Juhász Zsuzsanna: Arckép
Dehogy buzult el, nekem ne mondd, hogy kiment és elbuzult. Inkább légy rá büszke, hogy az asszonya voltál. Lehettél, mert mi csak nézhettük a fiút. Szép volt, na, te meg, valljuk be, szürkébb vagy a legszürkébb verébnél, egyenvegi. Sótlan, hústalan, akivel…
Juhász Zsuzsanna: Rezsósirató
Csak nem zárják el teljesen a gázt. Pedig itt jobb volna, mert túl alacsonyra szabták a kvótát. Amíg még átlagos árat kell fizetni. De azt se tudjuk, mennyi lesz az átlagos, azt meg pláne nem, hogy mennyi a piaci. De erre…
Juhász Zsuzsanna: Mentesítés
Én csak jót akartam, de neked nem kell. Igaz, a pokol felé vezető út is jó szándékkal van kikövezve. De csak olykor, és ez nem is kénkő vagy micsoda, hanem lekvár. De nem baj, én nem bánom. Én csak az ízéhségünket…
Juhász Zsuzsanna: Kutyarandi
Jó szó ez, látod. Úgy csinálunk, mintha a kutyáink miatt jönnénk össze. Vagyis sétálnánk a parkban. Holott ez nem összejövés, és pláne nem barátság. Jó, jó egy félkört megtenni együtt. De ennyi elég is. Mi már szégyellnénk, ha nagy barátnőzésbe kezdenénk.…
Móra Regina: Szabolcs vagyok…
Ennyit mondott, és a helyére ült. Nem tudtam hová tenni ezt a megnyilvánulását, a megvillanó egyéniségét. Melyik fiókba toljam be... hogy viszonyuljak hozzá. Szabolcs vagyok, megvertek a múltkor hazafelé. Sokáig még a fülemben csengett ez a bemutatkozó mondata.
Juhász Zsuzsanna: Körtánc
Mit tudom én, mi van a betegágyaknál. Nem vagyok én bennfentes. Azt se tudom, hogyan kell írni.
Juhász Zsuzsanna: Leopárd
Lehet, hogy nem is leopárd volt. De az volt, hallottam. A narrátor azt mondta, a leopárd megöli. De hát mit csináljak? A szőre mintázata olyan gyönyörű volt aztán. Igen, aztán, mert ez az átka a munkahelyi tévézésnek.
