Varjú Zoltán: istentan: BELSŐ PERREND 1.0

„Nem az igazság birtoklása teszi az embert, hanem az őszinte törekvés, amellyel keresi azt.” – (Gotthold Ephraim Lessing)
 
Ne simogass engem, Istenem,
ha ütésedtől ütésedre éhezem.
Tudod, csönded már nem nevel,
sem a villám-fegyelem, tévedsz
ha azt hiszed, engem felemel.
 
Szavad gyúlékony jogszabály,
törvénykönyve mellkasomba ég.
Sem élet, sem halál nem talál –
hiába van a kezdet – hiába van
a vég, ami másnak még elég.
 
Belém költöztetett hiányod,
ezerszer átkoztam el, mivel
felesleges hozzád minden kérdés,
ha válaszodban kérdésed felel –
a törvénytelen tisztaság:

Mint egy pokollal szigetelt
mennyország,
ahol én csapok le magamra –
ahol ítéletet hirdet a vérem.
Ne ments meg, ne szólíts meg
rendre,
csak emlékezz a hűtlen
gyermekedre.