A. Gergely András: Tükrök között homályosan
Kitartó szokása – bár nem kimondott szándéka – szerint Végel László zavarba ejt a Két tükör között kötetével.
Ványai Fehér József: Eltévedve, szétszaggatva, alámerülve (Zalán Tibor Papírváros, négy… című kötetéről)
Az önpusztítás mint létfilozófia? – ezt a kérdést teszem fel először magamnak, amikor Zalán Tibor: Papírváros, egy lassúdad regény, négy, szétszaggatva c. könyvét kiolvasva teszem le az asztalra.
A.Gergely András: Misikönyv és álomcsere-beszélgetés
Korán kezdjük az ismerkedést. Hófehérke vagy a boszi, királyfiak és harmadik fiúk, sárkánypaloták és csalafinta rókák, békakirályok és Ludas Matyik már egypár éves korban bekerülnek a kapcsolathálóinkba. De vajon ki ne ismerné fel régi kedves figurájaként Bordombi Mihályt-t? Avagy mégsem…
A. Gergely András: Egy örök mesevölgyben (Péterfy Gergely pannon kódexéről)
Fáznak és rettegnek, mészárolnak és lemészároltatnak, bűnöznek és bűnbánatot tartanak, s a még lehetséges (egyáltalán nem az, sőt, lehetetlen) boldogságaik másfél napig tartanak…
A. Gergely András: Országos elme, avagy közegyéni abszurdok
A magyar politikatudományból garantáltan, hosszú ideje már hiányzik a humor, de még az irónia, cinika, cikizés, packázás, élcelődés is javarészt. Az ellenkezőjét, vagyis hogy a humorból is hiányozna a politika, aligha lehet ellenpontként elmondani.
Bence Erika: A verses regény, ahogy „írja önmagát”, avagy Ez a dékárt nem az a Descartes!*
Rövid elégiák, epigrammák, töredék- és ötletversek négy kötetet (Búcsú rossz időben, 2011; Örökvisszhang, 2016; Szemek, 2019; Epilógus, 2021) alkotó versfolyamából „in medias res” lépett elénk Bartha György (1954) dékárt-történeteteket mesélő narrátora; váratlanul messzire távolítva költői világától lírikus énjét, olyannyira távolra,…
A. Gergely András: Bereteszelt ajtók évtizedei /avagy mit sző Wittgenstein szövőszéke?/
Az idő múlásában az a komolyan veendő dráma, hogy terjed…, elural, elmos, elfed, felejtésbe taszít, ráül és láthatatlan pók módjára fölhabzsolt kultuszt és áldozatot, igazat és hamisat, élőt és megboldogultat.
A. Gergely András: Félreértett jelek, retorikai esélyek
Tévedésben lehetünk, vagy eddig legalább abban voltunk, amikor úgy vélhettük: éppen elég sok és épp eléggé hasznos képzetünk van az ismeretelmélet és a kommunikáció köztes tartományáról, a köznapi vagy politikai, nyelvi vagy retorikai elbűvölődések területéről. Találtam cáfolatot erre – nem…
A.Gergely András: Mosolygós szörnyek a prágai sétlálónegyedben
Látszólagos a képzavar. Tényleg szörnyek – már a sétáló ember, a telefonálni akaró, a kávéház teraszán időző, a sötéten bűvös kapualjakba beleskelő, meg a folyópart vagy a várnegyed tájékán sétálgatók szemében
A.Gergely András: Bezárt jövőink képtelen jelenei
Itt most két regény jelzés-értékű olvasatát idézem meg, melyekben az általam belátott disztópia a két kötet utópiájából fakad.
