
ERŐS Henrietta
Menekülés a virtuális térbe
Steven Spielberg Ready Player One című filmjéről
Steven Spielberg filmje, a 2018-ban megjelent Ready Player One egy, a sci-fi világát és műfaját teljes egészében és nagyon erőteljesen bemutató mű, iskolapéldája a műfaj jellemzőinek, mind cselekvésekben, mind pedig látványvilágában. Interaktív, nagyon látványos utazás egy olyan világba és jövőbe, amely igencsak disztopikus világot jelent. Spielberg filmje egyszerre funkcionál a modern digitális kultúra ünnepléseként és egy sötét, disztópikus jövőkép figyelmeztetéseként. Noha látványvilága, a színes káderek, a digitális világ térnyerése mind-mind ellensúlyozzák ezeket a sötét és rideg érzeteket, úgy gondolom, ha mélyebbre tekintünk, rájöhetünk, hogy mindez csak látszat, mélyebb rétegeiben komoly társadalomkritikát fogalmaz meg.
A 2010-es években kezdődhetett meg talán annak a gondolatmenetnek és aggálynak a térnyerése, miszerint az emberi hús-vér kapcsolatok egyre inkább kiszorulnak majd a valóságból, és áthelyeződnek egy virtuális térbe. Ez az aggály, mint utólag az kiderült, és így, 2045-höz közelítve rájöhetünk, kicsit sem volt alaptalan, ahogyan azok a problémák sem, amelyeket ezen a problematikán belül felsorakoztat, ahogyan a disztópikus valóságot elképzeli: a túlnépesedés, a környezeti katasztrófák és a gazdasági válságok miatt élhetetlenné és szürkévé vált az a valóság, amely azelőtt a teljesen megszokott, hétköznapi élet része volt.
Az emberiség túlnyomó része 2045-ben egy globális virtuális valóságba, az OASIS-ba menekül. Ez a digitális univerzum nem csupán unalmas videojáték, hanem a gazdaság, az oktatás és a mindennapi szociális interakciók elsődleges színtere. Ha részletesebben megvizsgáljuk az oktatás kontextusát, láthatjuk, hogy az iskolák és a tanulás teljes egészében az OASIS-ba tevődtek át. Itt a Föld különböző pontjairól érkező diákok milliói ülnek digitális iskolapadokban, teljesen elszigetelve a fizikai jelenléttől, a hús-vér többi diáktól és a valódi pedagógusoktól. Ez a rendszer ugyan demokratikusabbnak tűnhet a hozzáférés szempontjából, de valójában egy steril, a valós közösségi élményeket és a tapintható emberi interakciókat némító közegbe kényszeríti a fiatal generációt.
A cselekmény fő mozgatórugóját a James Halliday által elrejtett húsvéti tojás felkutatása adja. Aki megtalálja a három rejtett kulcsot, az örökli a rendszert és az afeletti totális kontrollt. A főhős, Wade és barátai versenyt futnak az idővel, és egy olyan multicéggel, amely meg akarja kaparintani a totális hatalmat, hogy ők legyenek az elsők, akik ebben a virtuális valóságban teljesítik a feladatokat.
A központi kérdés a valóság és a virtuális szimuláció szembenállása. Mi az, ami valós, hol vannak a határok, és mi az, ami csak a virtuális világban létezik. Mégis, jobban hat az emberre, mint egy érintés, egy természetes hang, vagy íz? A virtuális tér és a reális világ határainak veszélyes elmosódása közvetlenül vezet el a karakterek fizikai és mentális sérüléseihez. A virtuális avatarok mögött meghúzódó hús-vér emberek valós élete mélyen traumatikus és nyomorúságos: a lakókocsiparkok szorításában élők fizikai testükben is kiszolgáltatottak. A virtuális vereségek, a szupercég által alkalmazott fizikai bántalmazások, és a karakterek megsemmisítése miatti egzisztenciális összeomlások mind rávilágítanak arra, hogy a digitális térben elszenvedett sebek mélyen beivódnak a valóságba is. A virtuális lét nem csupán kiegészíti, hanem felülírja a fizikai létezést, ezáltal a karakterek elidegenednek önmaguktól és egymástól.
A virtuális térben felvett avatarok és digitális javak valóságosabbá válnak a felhasználók számára, mint a saját fizikai létezésük. A karakterek az OASIS-ban lehetnek hősök, míg a való digi-világ mögött nyomorúságos lakókocsiparkokban tengődnek. Talán a Ready Player One-nek pontosan ez volt a célja, amikor létrejött. Talán pont azt szeretné megmutatni, merrefelé tart az emberiség, mi az, ami tényleges értéket képvisel, és mi az, ami csorbítja az emberi lét minden aspektusát, minden érzékszervet, érzelmet, gondolatot és felfogást.
Mindezzel a szereplők, főhősök és antihősök egyaránt akkor szembesülnek, amikor Wadeék győzelme után bevezetik, hogy a szervereket heti két napra lekapcsolják, ezzel kényszerítve az embereket a valódi világ megélésére. Ekkor érződik a leginkább az a valóság, ami elől egy folytonos menekvés tapasztalható. Ekkor rájön az ember, hogy a valóság korántsem olyan, mint a virtuális világ. Megvannak saját szépségei és rútságai.
Erős Henrietta legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
