Erős Henrietta
A történelmi regény újraértelmezése Milbacher Róbert Keserű víz című regényében
A történelmi regény műfaja több ízben is átalakította szabályait, sajátosságait, és mind a mai napig éles viták övezik ezen sajátosságok elfogadását és elfogadtatását. Az azonban biztos, hogy jelentős átalakuláson ment keresztül. Ezt a folyamatot már Márton László is felismerte, a Kitaposott zsákutca, avagy a történelem történetekben című tanulmányában (A kitaposott zsákutca, avagy történelem a történetekben. Két példa. Jelenkor, 1998/2.) Ha elindulunk a klasszikus történelmi regények mentén, Jókai Mór, Kemény Zsigmond műveit vizsgálva, azt láthatjuk, akár Az arany emberről, akár a Zord időről van szó, hogy ezek mind-mind (bár eltérő felfogásmóddal és sajátosságokkal) a nemzeti múlt jelentős eseményeit, meghatározó történelmi személyeit, fordulópontjait beszélik el és mutatják be.
A 20. században aztán elkezdődik egy folymat, amely jelenleg is tart: ez pedig az a nagy átalakulás, ami a történelmi regényt újraértelmezi, új köntöst adva ennek a sokak által elavultnak tartott műfajnak. A mai, kortárs szerzők már nem minden áron törekednek arra, hogy rekonstruálják a meghatározó történelmi eseményeket, sokkal inkább az vált fontossá, hogy úgy mutassák be a történelem alakulását, hogy az a hétköznapi ember látószögéből legyen értelmezhető. Sokkal fontosabbá válik a történelem azon hatása, amit ezekre a hétköznapi emberekre, és azok életének alakulására, sorsukra mér. Pontosan ebbe a kategóriába illeszkedik bele Milbacher Róbert nagyregénye. A Keserű víz 2023-as megjelenésével elénk tárta, milyen is a jelenlegi magyar irodalom történelmi regény-felfogása. A regény nem uralkodók, meghatározó történelmi alakok, hősök nézőpontját használja a múlt feltárására, de azért a hétköznapi emberek élete mögött ott dübörög a nagytörténelem: 1848, az első és a második világháború.
A regény tulajdonképpen egy szlavóniai telepesfalu embereinek megpróbáltatásait, egymáshoz való viszonyát, boldogulásukat mutatja be egy asszony életének történetén keresztül, ahol a múlt és annak minden szegmense összekapcsolja a jelen történéseit, meghatározva annak alakulását és végkifejletét.
Ez nem véletlen, és már a regény szerkezeti felépítésében is megmutatkozik ez a két, párhuzamos elbeszélői szál, amely mégis összekapcsolódik. Az egyik a 19. századba kalauzolja vissza olvasóját, Szlánavodára, egy telepesfalu megalakulásának és lakói meghurcoltatásának világába, míg a másik egy nagyanya életét rekonstruálja úgy, hogy – az előzővel ellentétben – visszafelé haladva meséli el történetét. Ezek a nézőpontok fejezetenként váltják egymást, objektív rálátást nyújtva az olvasói számára. Az összekapcsolódást fokozatosan érhetjük tetten, amikor fény derül arra, hogy az említett nagyanya szlánavodai születésű, és sorsa szorosan összefonódik a faluban élő közösség történetével. Milbacher Róbert így kiemel egy szereplőt a sok közül, aki megtestesíti azt a hitelesnek vélt szálat, ami egy történelmi regény esetében elengedhetetlen, még úgy is, hogy semmi bizonyíték nincs arra, hogy a nagyanya egykoron hús-vér ember volt, mégis személyessé teszi a cselekményszálat. A Kortárs Online folyóiratban megjelent kritika (Z. Kovács Zoltán: „Final cut – Kritika Milbacher Róbert Keserű víz című regényéről”, 2023.09.04.) csupán annyit jegyez meg a kérdéses nagyanyával kapcsolatban, hogy „Szalai Lídia, akinek a könyv ajánlása szól, valószínűleg azonos a másik történetben szereplő nagyanyával”. Ennek alátámasztására azonban a szerző nem közöl további bizonyítékokat.
A Literán megjelent interjúbában (Milbacher Róbert: „Az lettem, aki el tudja mondani I.”, 2023.10.17.) a szerző viszont megjegyzi, hogy van azonban olyan hitelesség, amelyet Milbacher különféle dokumentumokkal (például az elején fellelhető orvosi jelentés a nagyanya állapotáról), családi emlékekkel, szájhagyománnyal próbál még hitelesebbé tenni. Ezeket mind-mind beépíti a narrációba, így kölcsönöz történelmiséget a történetébe. A fő mozgatórugó, a telepesfalu alapítása valós történelmi eseményre épül, a 19. században számos magyar család kényszerült áttelepülni a szlavóniai vidékekre. Ez a valóság és a fikció ötvözése, hiszen fikció, vagy mint esetünkben is, fiktív szereplők nélkül nincs jól felépített történelmi regény, mert akkor az olvasó nem tud azonosulni a regényben szereplő karakterekkel.
A regény nem kívánja a múltat egy az egyben leképezni, hanem a történeti eseményeket egyfajta narratív keretként használja, amelyben a szereplők sorsa és az általuk megélt történelmi traumák válnak hangsúlyossá. Fontos kérdés még az is, lehetséges-e hitelesen elbeszélni a megélt múltat, annak minden mozzanatát és pillanatát pontosan, úgy, ahogyan az történt. Egy folyamatosan jelenlévő bizonytalanság uralja Milbacher művét, ez a bizonytalanság pedig pont ezen hiteles adatok elmaradása miatt alakul ki. Mivel a múlt eseményei főként emlékek és szórványosan fennmaradt történetek révén hozzáférhetők, nem áll rendelkezésre egy minden szempontból ellenőrizhető és teljes narratíva. Ennek következtében az elbeszélő feladata, hogy a töredékesen fennmaradt információk alapján rekonstruálja nagyanyja történetét.
Ezt nem is titkolja, megjelenik az a folyamatos figyelmeztetés, és kizökkentés, amikor az elbeszélő a tudtunkra adja, hogy nem teljesen biztos az események valódi menetében: ,, Most már tudom,hogy a létezés vakfoltjainak egyike volt ez is, amik után egy ideje, mondhatni szinte eszelős és persze hiábavaló igyekezettel kutattam. Azokban az időkben csak az foglalkoztatott, hogyan tisztíthatnék vissza mindent a maga dísztelenül elemi egyszerűségére, amit aztán minden kétség nélkül valóságnak nevezhetek „. Ez rámutat arra, hogy milyen nehézségekkel küszködik az, aki történelmi regényt szeretne írni, hogyna lehet szembenézni és túljutni a múlt megismerésének nehézségein, a végén mégis létrejöhet egy nagy (család)történet, és kirajzolódnak az események hátteréül szolgáló társadalmi és kulturális szegmensek. Azt is megmutatja, hogy a történelmi regény nem igazságszolgáltatás, ahol a fennmaradt bizonyítékok, dokumentumok és meghallgatások által dől el, hogy ki a bűnös, és ki az, aki ártatlan, hanem az a bemutatás, amely által minden történet konstrukció, ügyesen felépített korkép. Ez a konstrukció a regény címében is megjelenő metafora.
Egy másik érv is a történetiség mellett szól, az pedig a különböző társadalmi és kulturális folyamatok szerepeltetése, mint a különféle etikai és vallási konfliktusok (mint a katolikus és a református ellentét kérdése), amelyek különféle népek együttéléséből adódnak. Van közös is bennük, mégpedig az, hogy a történelem kölcsönösen alakítja sorsukat, tehát bármennyire is tűnik úgy, hogy elkülönülnek egymástól, mégis egymás sorstársaivá válnak, mindannyian előbb vagy utóbb megtapasztalják az otthontalanságot és az azzal járó otthonkeresést a menekülés által. Ilyen menekülésre és teljes újrakezdésre kényszerül a nagyanya családja is, többször is megérezvén eme kudarc következményeit.
Ennek a menekülésnek és újrakezdésnek végigkísérője és nem mellesleg alakítója is a vallás (elég csak a lelkészre gondolni, aki miatt a fiatalokat taníttatni küldték a faluból, hogy ki tudjanak törni a telepesek zárt, sokszor szenvedésre kárhoztatott világából). A felekezeti hovatartozás itt is az emberek identitásának részei, közösségek szerveződnek ez köré, emberek tartanak össze vagy embereket zárnak ki a közösségből vallási hovatartozásuk miatt. It tis tetten érhető a történelmi regény, mert, ha belegondolunk, azokban az időkben ez nagyon is jellemző eljárás volt, hogy az emberek vallási hovatartozásaik szerint lettek besorolva, kategorizálva, és a vallás határozta meg az egész életüket, egészen kiskoruktól kezdve, a halál beálltáig.
(Erős Henrietta)
Milbacher 2023-as regénye tehát feltár és értelmez. Nem a megszokott módon nyúl a kordokumentumokhoz, nem a nagy történelmi regények sorába illeszkedik bele, így egy új perspektívából, az emlékezet nehézségeiből érhetjük tetten ennek a műfajnak az átalakulását és a jelenét. Az író átformálja a történelmi regényt, szelektál, van, amit megtart jellemzői közül, és van, amit teljesen sajátos módon kialakít magának. A telepesek és a nagyanya sorsán és történetén keresztül mi is betekinthetünk a hétköznapi emberek világnézetébe, sorsuk alakulásába, kudarcaikba, sorsukat meghatározó pillanatokba, így egy kordokumentummá formálódott dossziét tár elénk, amely megidézi a 19. század korszellemét.
Felhasznált irodalom
Z. Kovács Zoltán: „Final cut – Kritika Milbacher Róbert Keserű víz című regényéről”. Kortárs Online, 2023. szeptember 4. Elérhető: https://kortarsonline.hu/aktual/keseru-viz.html .Utolsó letöltés: 2026. május 30.
Márton László: „A kitaposott zsákutca, avagy történelem a történetekben (Két példa)”. Jelenkor, 41. évf. (1998), 2. sz., 146–168.
Milbacher Róbert: „Az lettem, aki el tudja mondani I.” Litera, 2023. október 17. Elérhető: https://litera.hu/magazin/interju/milbacher-robert-az-lettem-aki-el-tudja-mondani-i.html. Utolsó letöltés: 2026. május 28.
Erős Henrietta legutóbb a Szöveten:
Milbacher Róbert könyveiről a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
