Aranyi László
Kilóg a lóláb
A Hatalom cinizmusa végtelen.
Tárgytalan, homályos gerjedelem
tartott fenn,
mint félrerúgott követ.
Mindegy immár, itt vagy ott,
a helyzetváltoztatás képessége nélkül,
mondták, ez a hazánk.
Megtanultuk Schmitt Jenő Henrik nyomán az államot szervezett
zsiványbandának tekinteni. S a szervezet,
a metafizikai egész,
önfeledten emészt. Csak a félrerúgott kövek
maradtak függetlenek.
Mondták, ez a hazánk.
Mondták, elevenekre hagyd, ne a holtakra,
hantolják ki halottaikat.
Agyagos, alvadt földből kilóg a lóláb,
Mitteleurópa bebábozódott kis teste megnyúlt lólábat lógat.
Az emésztőrendszer kürtője tátott száj, barlangszerű,
tucatnyi bőregér függeszkedik a fogatlan, elvékonyodott ínyen,
a nyelv taplóján jelentőségteljes ábrákká rendeződik
a sárgászöld lepedék.
Mondták,
kelj fel és járj.
Imbolyogva indul az otromba bábu,
ez a hazánk.
Ami a növényben körvonalazódik, hogy a fény felé mindenáron,
a helyváltoztatás képessége nélkül,
a kőben még bizonytalan gerjedelem.
Szerkezetébe zártan pislákol az öntörvényűségre törekvő lét,
csak a sűrűsödés, kristályosodás kínjait érzi,
s a feloldódás autonóm gyönyörét.
Jegyzet
A „Kilóg a lóláb” egy régi, feledésbe merült alkotásom. A „rendszerváltás” ócska színjátékának hajnalán keletkezett. Közölte az akkor fénykorát élő Kapu folyóirat, majd a „Közös forrásból (Iz zajednickog izvora – magyar írók a Dráván innen, a Dráván túl)” című kétnyelvű antológiában jelent meg 1991-ben. Nagyon büszke voltam rá, egyik legjobb versemnek tartottam. Ám ennyi idő után kissé zavarba hoz. Szándékosan töredezett, zilált versbeszéd; kiszámíthatatlan, esetlenül bohócos sorvégi és belső rímek… Hagyjuk a „verstant”, az időmértékes, a hangsúlyos, a szótagszámláló verselést a fenébe! Lélegzetvételünk ritmusa az egyetlen szabály. S ugye, légzésünk sohasem válik egyenletessé… (Majd a kórházi lélegeztető gépen… Aztán kipurcanunk néhány napon belül…) Ráadásul a „Kilóg a lóláb” még a csipkés sorkezdetű szerkesztéssel is dacol, ami nálam szinte általánosnak tekinthető. Elképzelhető, most egészen máshogy írnám meg. De tartalmilag mégis maradna változatlanul! Az árnyalatok módosulhatnak, a hangsúlyok áthelyeződhetnek, de Saulusból nem lesz Paulus (vagy fordítva), ahogy a kutyából sem lesz szalonna… A Dr. Jekyll és Mr. Hyde típusú művészeket (némi jóindulattal) hasadt lelkűeknek tartom. Olyan vagyok, mint 35-36 esztendővel ezelőtt…
Aranyi László legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?