Részlet Kiss Tamás festményéből
A minószi kor freskói, de kerámiái is, hatalmas formakincset és színvilágot hagyományoztak a világra. Ma már tudomásul kell vennünk, hogy a Kr. e. 3000-1100 időszak a képzőművészet terén egészen egyedi, megismételhetetlenül magas színvonalú műalkotásokat produkált Krétán, különös tekintettel a freskókra és a kerámiákra.
Szemlélve az alkotásokat, az ember tudja, hogy évezredes távlatokról van szó, de joggal érzi azt is, hogy amit lát, az időtlen, és észre veheti bennük a modernnek nevezett művészet formai és színbéli elemeit is.
A freskókon végig vonul az állatvilág; antilopok, fecskék, halak (pl. delfinek), virágok (pl. liliomok és minden, ami csak ott élt valaha. Ugyanakkor sokféle geometrikus elem tarkítja, gazdagítja az alkotásokat. Ezek a formák viszont nem játszanak alárendelt szerepet, hanem a kompozíciók szerves részeihez tartoznak.
Az ember, állat és a tenger, vagy táj-ábrázolásokban ne is keressük az úgynevezett realizmus nyomait, ugyanis, akár delfinekről, emberek ábrázolásáról stb. van szó, minden esetben
sajátos elvonatkoztatásokban (absztraktokban) jelennek meg előttünk. Például a delfinek, messze nem csak delfinek, hanem igen finoman megfestett, színes foltokkal-vonalakkal ábrázolt lények, azaz: képzőművészeti művek, hiszen esztétikai értelemben újra gondolt ábrázolásokról van szó. S bár az ábrázolt emberi alakok is a „síkművészetnek” nevezett módon készültek, de Egyiptommal ellentétben, a festményeket (freskókat) nem úgynevezett „formakategóriák” és „mintakönyvek” alapján, azaz másolással vitték fel a falakra.
Ebből is következik, hogy az élőlények ábrázolásában igen jelentős szerepet játszik a dinamika, a mozgás pillanatainak megörökítése, akár szükséges „torzítások” bevetésével is.
Például, a „Tavasz” című freskón nem lehet nem észrevenni a liliomok szélben való hajladozását, ugyanakkor az aljzat, mely sziklákat, vagy talajt jelez, már tényleg csak absztrakt jel; utalás a liliomok élőhelyére, azaz: a kompozícióba tökéletesen beépített absztrakt ábrázolás! Ami a fecskepárt illeti, rajzolatában alapvetően geometrikus indíttatású, ugyanakkor erősen dinamikus. A modern képzőművészet történetében jártas embernél, akár Giacomo Balla: „Fecskék: mozgás-vonalak+ dinamikus szekvenciák” című futurista festménye is eszünkbe juthat, melyet 1913-ban alkotott.
De beszélhetünk a „griffekről” is, melyek madár nyakú-csőrű, de oroszlán testű lények, jellegzetes spirális és geometrikus, jellegzetesen minószi forma-kompozíciókkal, színekkel ábrázolva. Mintha a szürrealizmus is beköszöntött volna valahová, ami bizonyára túlzás, hiszen főleg mitológiai ihletettségű kompozícióról, szerepről van szó, de a fantázia úgy tűnik megvolt hozzá.
Bár a művészetet kedvelő és látó embert nemigen kell tovább győzködni, de nem mehetünk el az Akrotiriből származó „Antilokok” freskója mellett (Kr.e. 16. század).
Egy hihetetlenül plasztikus, a kontúrokat és az állatok mozgásának erővonalait kiemelő alkotás. Olyan, mint egy hatalmas grafika. A két állat harmonikus, kommunikatív együttes mozgás-érzékeltetése egyszerűen utánozhatatlan és utolérhetetlen színvonalú művészeti alkotássá avatja, mely – ha tetszik, ha nem -, évezredekkel megelőzte a a „modernnek” nevezett XX. századi európai művészetet.
E ponton kell említeni, hogy ezek az ábrázolások éles, jellegzetes, a dinamikát és az esztétikai élményt fokozó kontúrozásokkal készültek, melyek segítségével az élő, de az élettelen világ belső lényegének plasztikus, elvont megmutatásának mesterműveit produkálták.
Nem férhet kétség hozzá, hogy a minoszi művészet rendkívüli mértékben expresszív, mély lelkiségből fakadó, s bár a közvetlen természeti világból táplálkozó, de mégis elvont, mivel az alkotások, a kompozíciók szerkezete, továbbá az alkalmazott formák (pl. az élő és élettelen elemek megjelenítését tekintve), már absztrakt (elvont) formákban kerültek a falakra.
Amit majdan a modern művészek pl. az expresszionista Kirchner is megfogalmaz, hogy a „szubjektivitás” a legfontosabb, azaz a belső indíttatás, és a külvilág már nem is nagyon érdekes, ebből adódóan az absztrakt módon történő ábrázolás lehet a megoldás, s ennek alapos látható nyomait vélhetjük felfedezni a minoszi művészetben, de értelem szerűen sohasem nyugati módon, extravagáns mértékben eltúlozva, hanem az emberi lélek és esztétikum, továbbá a természeti környezet kellő szeretetében, megbecsülésében megjelenítve.
A művészet ugyanis a lélek rezdüléseit jeleníti meg, így szakralitás nélkül nem létezhet.
A „Modern Minószi Művészet” egyik legfontosabb célja, hogy alkotásaiban is visszahozza azt a lelki-természeti világot, melyet a mai utazó is megtapasztalhat Kréta szigetén.
Megújítani azokat a rajzos-festészeti elemeket, formákat, melyekkel a mai ember számára is felfedezhetővé lehet tenni ennek a fantasztikus művészetnek a világát, de sohasem másolva, hanem új kompozíciók és mondanivalók által megjelenítve.
Ebből következik; új, absztrakt formák, forma-rendszerek kifejlesztésével és alkalmazásukkal kell megragadni és tovább fejlesztve új kompozíciókat alkotva kell megmutatni ennek a fantasztikus korszaknak az időtlenségét.
Az új alkotásokon akár régi elemek együttes, új kompozíciója, vagy egészen új formák egykori formákkal való harmonizálása, rajzos-festészeti összekapcsolása is előfordulhat.
A témák sok esetben filozófiai-történelmi indíttatásúak is lehetnek, akár Kréta-Egyiptom, vagy Kréta és Európa hangulati rajzművészeti formai összekapcsolása is szükségszerű előfordulással bír.
Valamennyi festmény egyben üzenet is; kifejezi a művészet folytonosságát, időtlenségét, elemeinek, formáinak megújítását és szabad kombinációkban való tovább élését.
Említett irányzatban készült festmények ennek megfelelően értelmezendők.
Kiss Tamás készülő tárlatáról a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?