Henning Ziebritzki versei -Ircsik Vilmos fordításai

HENNING ZIEBRITZKI VERSEI

Ircsik Vilmos fordításai

Harmad magam
Ego selbdritt

Tejüveg mintakép, magadra ismersz?
A homályos, híg tört fehéren
szóképre szó torlódik, egy vers
erőltetett egyenlegében,
mely némi nyereséget is mutat.
A bizonytalan arcon nincs egyéb más,
csak elmosódott indulat,
amin túl feddőn elhallgat a képmás.

Elmélkedés hajvágás közben
Betrachtungen beim Haareschneiden

Mikor a fodrásznő Minerva külsejével
mindent készséggel mond avagy csinál,
kétkedve kezdem nézni tükörképemet.

Ma már a munkában sincs semmi tartás,
és gépiességétől úgy megrémülünk,
hogy nem ismerjük fel saját magunkat.

Az újságoknak igazuk lehet:
Itt rég hasonmások és utánzók hada
tart a kezében mindent.

Másként hogy lenne képes
ez a csinibaba oly pontosan helyezni
keblének és a késnek minden érintését?

A HÉV-re várva
Warten auf die S-Bahn

Mondd, mit tehetsz,
ha melletted egy piros baseball sapkás hang
csipogva közli,
hogy kiszürcsöli a zsigereid,
mint egy nyers tyúktojást?

Valahogy nem valók ide
halvány emlékeid az etruszk rítusokról,
ez a benned áramló deja vu. A nyüzsgő
peron megremeg a bedübörgő vonattól,
mintha egy egész más világ vibrálna itt,

mely bárcsak elnyugodna!
Minden oldalról taszigálva
egymásnak csapódó homokzsákok
határtalan terében látod önmagad.
Túl szép, hogy igaz legyen.

Csupaszon és meztelenül
Nackt und bloss

Sokszor már csak az olvasás
marad végső kapocsnak
a világhoz. Pár oldal Arisztotelész,
a börtönpszichológus csodaművei,
az apokalipszis versei,

oly meglepők, oly könnyedek,
hogy semmi ténykedés nem nyújt hasonlót,
se az írás, se a munka
a kertben vagy a sír körül,
más egyébről nem is szólva.

De ami nem gerjed,
és nem kap lángra sem,
az benned haldoklik tovább,
ami nem is forma kérdése,
inkább a látszaté.

A vízirigó
Die Wasseramsel

Amikor alkonyatkor munkából jövet
a Várárokban meglátom, zavarba ejt,
hogy torkán sokkal fehérebb a fehérség,
és szélesebben ömlik el, mint megjegyezni tudnám.
Cikázó láng a teste, mely kialszik,
ha felszökik egy kőről, ívben előttem röpködő,
hol feltűnő, hol eltűnő lidérc, játékos ellenállás,
mely árnyékfoszlányok felé vonz,
a part buckáihoz, a fénylő forgalomtól ringó aszfalt
hepehupáihoz. A nyolcas a temetőhöz megy,
egy turistabusz a reptérre. Én fehér foltod után.

Henning Ziebritzki (1961) német író, költő, esszéista. Teológiai tanulmányainak befejezése után 2001-ig evangélikus lelkészként szolgált Oberharzban. 2001-től a tübingeni Mohr Siebeck könyvkiadó lektora, majd ügyvezetője. 2021-ben ő kapta az évente egy lírikusnak odaítélhető Peter Huchel-díjat,

Ircsik Vilmos fordításai legutóbb a Szöveten:

Rainer Maria Rilke versei (Fordította Ircsik Vilmos)