Tóth Olivér: Bababallada

megépült minden út bejárod
utánad semmi nem marad
rakott boglyák óráid
bálázatlanok maradnak

megépít minden út bejárjad
összetört aprózott salak a kívánság
kezeidben össze leszek gyűjtve
inged ujja vagyok szívedig feltűrve

utánad minden itt marad
az ott ha jártál ott magába roskad
dimenziótlan kromoszómanélküli
lány és fiú minden ami helytelen

csak a szándék építi házát fejünk fölé
nem látja be hogy hasztalan melleden
verdesem rugdosom ajtóit fesztelen
gyanútlan konokság gyermekségem

anyát és apát követelt bennem
elhallgattatom gyónatlanul dacom
irigységét a menny kapujához vetem
már nem bánt hogy őszintén szerettem

már nem bánt hogy őszintén utáltam
fűre fára hegyre mászva bokrot kiabáltam
szájpenészes fohászaimba kötöztem Istent
emberképűnek hazudtam magamat szeressem

leszámolt minden út bejárta
utána semmi nem maradt
rakott boglyák óráim
bálázatlan maradok

Tóth Olivér verse legutóbb a Szöveten: