Ocsovai Ferenc: Ius ultimae noctis
Az első éjszakám itt, a bús Boroszlóban, / úgy volt, hogy majd csakis teveled lesz: / hogy saját lakásunkban, szép kilátással / az Oderára és az Ostrów Tumskira
Debreczeny György: Bádoghajó
A csend lejárt, most kell elengedni / a percmutatót a bádoghajón... / Zörög a bádog s elhajol, / kandúr hívja párját a tetőn.
Juhász Zsuzsanna: Törpejúdás
Ott van a szemében. A mozdulataiban, ahogy a cigit szívja. Ahogy olykor beszéd közben széttárja a karjait és üres tenyerét mutatja.
Sziwery Balázs: Sorstalan szerelem
Emlékszem; / Összeroppant almaízre, / tört fogunknak feszült gerezdre.
Bartha György: a révületről
süket órán / a csendet / zsebre vágom / hetyként járok
Fellinger Károly: SIDLÓ FERENC: Szent István lovasszobra
Herendi porcelán példányok sora / öregbíti az államalapító / Szent István király fekete, svéd gránit- / lemezzel burkolt, délceg lovasszobrát
Turóczi Ildikó: Hat haiku
Lábad puha mohában gázol. / Szemedben napfény. / Szívedben mámor.
Kulcsár Attila: Csavaranyák (képvers)
Kulcsár Attila: Csavaranyák (képvers)
Köves István: Megbarnult regéci levlap
Útszéli bádogkrisztus ámul, / hajnalban kéken vacog az ajka, / mint aki mindent megbocsátott: / fejét megadón félrehajtja.
Sziwery Balázs: A versektől elrugaszkodott lélek
Kis fájdalmas tüskék / érinthetelen csomagolásban, / tüzeket emlegetett szép-magányban / olvadnak össze egy akarat alatt.