A csend lejárt, most kell elengedni
a percmutatót a bádoghajón..
Zörög a bádog s elhajol,
kandúr hívja párját a tetőn.
A kanmacskának ilyenkor, hidd el,
nem kell kabát se sapka, sál.
Se farmer, pulóver, lepedő,
se visszapillantó tükör.
Kopott vaságyról pattogzik
tovább a festék.
Bádogbögre, baleseti bel,
60-as számú kórterem.
Hidd el, hátra fogsz nézni,
a jegykezelőre vagy a kapitányra.
Bádoghajó, kedd délután.
Charcot kapitány demonstrálja
csodás kutatási eredményeit.
A sarkukon és a tarkójukon
támaszkodnak az utasok.
Ó a hisztéria hídjai!
Hol vannak már? Hová lettek?
Valaki fedélzetet sikál.
Egyik részünk nem ölheti meg
a másikát.
Debreczeny György verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?