Az első éjszakám itt, a bús Boroszlóban,
úgy volt, hogy majd csakis teveled lesz:
hogy saját lakásunkban, szép kilátással
az Oderára és az Ostrów Tumskira
fekszünk párnáktól dagadó ágyban,
és a kattogó sötétben vigasztalóan
egész testeddel engem szeretgetsz,
most mégis magányosan hallgatom
itt a bárgyú amerikai retró slágereket
egy lengyel tévében árva magyarként,
szénsavját vesztett cseh sörrel kezemben,
és az van, hogy akármennyire gyűlöllek.
s már nem is kívánlak; érthetetlen módon
most mégis egyedül te jársz az eszemben.
Ocsovai Ferenc verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
