Kalász István: Nem szeretni itt és most
Nem szeretem azt / ami itt és most / van.
Balaton László: Teraszrím
A kávéfolt mellé kövér húslégy száll / egy Sarcophaga carnaria, latinul is / le kell írni, mert a vers színvonalát / kétségkívül emeli
Vörös István: Kirabolva
Mind ugyanúgy élünk, ahogyan a Föld, / életünk éppolyan veszélyekkel teli, / valahogy mindenki csak arra tart igényt: / abból, ami miénk, mind több jusson neki.
Márkus László: A hetedik napon
A hét hat napján pofámba vágják: / Vénember! Nincs szükség rád már.
Köves István: Lipóciai sanzonka
Szeretek, jó ebben a troli-megállóban leszállni, / megnyugszom, elálldogálok a Csanádi utca sarkon, / nyitott teraszok, barátságos ebek, gangos galambok