Nem szeretem azt / ami itt és most / van.

A csavarhúzó. Tegnap kicsit feszegetted a kapucsengőt. / Hogy hallgasson. A rozsdamentes magozó amit az almának / vettél. Az adóhivatal levelére írt emlékeztető. Hogy nincs / ecet. Odébb környezetéből kitépett szöveg.

A zebrán megállsz. Szemben az irodaház / homlokzatán tükröződik az ég. Ezt meg kell / írnod: a bejárat mellett a három férfit.

Hiszen a közelben a messzeségről lesz felolvasás. / És kétutcányira a költőnk a fűtetlenben aludt. / Jelöletlen az a ház. Szobás lakása volt. Ez lett a metaforám.

Azt mondták… A híd sérült. / Az ide-busz-haza-vissza nem indul.

Az eső reggel jöjjön / – az átjárónál bokor szárad / a dolgok jobbra forduljanak

Az erdő fekete / a fák közül szarvasok / rohannak a sínekre.

És múlt a karácsony az ágya alá / rugdalta a mindent a bankszámláját / nézegette poharat ejtett a konyha / kőre harapott szavakat a busz után

A szomszédban ablakmacska ami már nem jut ki. A körfolyosóra. A valamelyik / lakó rádiója ami üvölt a házudvar sötétbe. A lépcsőre taposott csikk ami marad.

A tenger felől szél hullámok / a fa horzsolt törzse mellé teszed / az inget nadrágot telefont pénzt útlevelet