Kalász István: Nem szeretni itt és most
Nem szeretem azt / ami itt és most / van.
Kalász István: Kedd vagy szerda
A csavarhúzó. Tegnap kicsit feszegetted a kapucsengőt. / Hogy hallgasson. A rozsdamentes magozó amit az almának / vettél. Az adóhivatal levelére írt emlékeztető. Hogy nincs / ecet. Odébb környezetéből kitépett szöveg.
Kalász István: Mikor átmentél az R. úton
A zebrán megállsz. Szemben az irodaház / homlokzatán tükröződik az ég. Ezt meg kell / írnod: a bejárat mellett a három férfit.
Kalász István: a környék szeretete –
Hiszen a közelben a messzeségről lesz felolvasás. / És kétutcányira a költőnk a fűtetlenben aludt. / Jelöletlen az a ház. Szobás lakása volt. Ez lett a metaforám.
Kalász István: Gyűlés után
Azt mondták… A híd sérült. / Az ide-busz-haza-vissza nem indul.
Kalász István: Tavaszi kívánság
Az eső reggel jöjjön / – az átjárónál bokor szárad / a dolgok jobbra forduljanak
Kalász István: vonatból – a tavasz érkezése
Az erdő fekete / a fák közül szarvasok / rohannak a sínekre.
Kalász István: Visszahozhatatlan
És múlt a karácsony az ágya alá / rugdalta a mindent a bankszámláját / nézegette poharat ejtett a konyha / kőre harapott szavakat a busz után
Kalász István: Annak, aki hajnalban elmegy innen
A szomszédban ablakmacska ami már nem jut ki. A körfolyosóra. A valamelyik / lakó rádiója ami üvölt a házudvar sötétbe. A lépcsőre taposott csikk ami marad.
Kalász István: Kihalt parton
A tenger felől szél hullámok / a fa horzsolt törzse mellé teszed / az inget nadrágot telefont pénzt útlevelet