Kalász István: Mi marad? – F. I.-nek
Egy hete csak élők verseit olvasom / éjjel hajnalban látom nem könnyű / vigasztalni versben éjjel hajnalban
Kalász István: valós események alapján
Így hát írom: ha ezt magamból / nem írom ki akkor én ezt a kort / nem bírom ki.
Kalász István: X.
A hivatal kiutal / egy embert / sporttáskával / papucsa nincsen
Kalász István: Kievi karácsony/avagy mit visz az ember a pincébe
A konyhából sót cukrot kést. / A maradék kenyeret.
Kalász István: amikor verset írok, olyan…
mintha nyílvessző repülne felém felém de tudom / sebezhetetlen vagyok és olyan is mintha a semmi
Kalász István: Ideiglenes berendezés
A lakásban a folyosó végén balra a / gátküszöb szobában a falba tolod / az ágyadat.
Kalász István: Ifjúság
A lakótelep. A székes város. Földön könyvek / foltos szótár csendben legyetek. Apátok dolgozik / én kórusban hátul tátva lélegzek.
Kalász István: a tanár felelőssége (alkalmi vers)
A tanításból hazaért / belépett a lakásba a / hideg sötétben leült és / érezte: kibírtam hadonásztam.
Kalász István: úton
Van úgy hogy / helyközi buszon ülsz
Kalász István: Kitiltva_kiállítva
Leülni a reményke / gyertyához hajolni