Gergely Beatrix felvétele
Vörös István
KÉPEK A VÁROS FÖLÖTT
Ötven év múlva,
mikor már biztosan nem élek,
jó lenne, ha még volna Balaton.
Úgy segíthetek magamon
(ha az én a segítséget kibírja),
hogyha a vágyott jövőről mesélek.
Szóval az élet más irányt vesz,
és más irányt vesz a politika,
valami emberarcú formát,
világképünk lesz a valóság,
s annak az igazságra kell hajaznia –
a kor a közös igazságnak kedvez.
Az erkölcs igenis vezérelv,
a hősi élet meg kötelezettség;
a belátás, a józanság erény.
A jövővédelemmel kezdeném,
de csak, ha valódi múlt lesz még,
amit nem a jelen vezényel.
A jövő nem emberi-lények sorsában lakik.
Látnak-e csukát még Tihanynál?
Hogy csillog a napban a víz?
Lesz-e olyan hőfok, amit kibírsz?
Van adósság, amit egy állatnak megadnál?
A szürke halál pár hete lapít.
Meddig kussolnak a kérlelhetetlenek?
Ez is csak pillanatnyi kegyelem?
A szürkeség kicsit eloszlott,
csak remélhetjük, hogy nem lesz gond.
Reményre nem épülhet semmi sem.
A város fölött lepkeforma álomkép lebeg.
Vörös István verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
