Lauer Péter: organikus

Lauer Péter

organikus

mostanában fákról jutsz eszembe;
állnak föld és ég közt félúton,
csomagod a törzsükhöz teszed le,
hogy miért pont a fákról, nem tudom,

talán az elme titkosan kombinál,
valami, ami nem lát, nem beszél,
örök időkig mozdulatlan áll,
a kéreg kemény, a lombban jár a szél,

s mert nem tudsz már mozdulni innen,
a két világnak nincs határa;
ugyanaz a szövevény itt lenn,
felnézel a remény ág-bogára