Kovács Jolánka: Hinta

Kovács Jolánka

HINTA

rézikére biológiaórán rászakadt a plafon megingott
alatta az olajozott padló a termet erős kátrányszag
töltötte be lent gyöngyözve ömlött szét a fekete olaj
rézike a pad szélébe kapaszkodott nehogy magával
sodorja az áradat de dörrent újra a tanár hangja
nem hallom válaszolj ha kérdezlek hallod-e rézike
ekkor szétnézett amúgy porosan sajgó fejjel a
rázuhant plafon törmelékeivel körülbástyázva mind
őt bámulták a hasukat fogták dülöngéltek a padban
azon az órán szabad volt nevetni laza óránk lesz ma
mondta a népszerű tanár nincs feleltetés mindenki
fellép valamivel hadd látom ki mit tud ki itt a sztár
egy fiúcska ugatni próbált egy másik nyávogott
cigánykereket hányt a harmadik a következő egy
lábon sántikált rézike remegve latolgatta elmondjon-e
egy verset végül igencsak halkan ám magabiztosan
elénekelte azt hogy párizsban szép a nyár
a rádióból tanulta s otthon a két cserzett bőrű
akácfa között a hintáján repkedve föl s le énekelgette
sokszor tyúkok káricsáltak az udvarban a pici
a kutyaház elé heveredett úgy hallgatta elmerülten
rézike teli torokból dalolt övé volt az egész világ
vagyis párizs hisz párizsban érezte magát és most
a tanár ó a tanár kedvesen megdicsérte ez szép volt
rézike de mondd csak s itt színt váltott szemei
összeszűkültek gyanakodva vette szemügyre őt
nincs neked valami bajod eszel te egyáltalán van
tebenned húsz kiló mondd pontosan ekkor zuhant le
a plafon és ez még nem volt elég kérdőjelek
sorozata kólintotta fejbe rézikét s a mérlegen állt
megint mint akkor hatévesen súlyos lábakkal
tizennyolc kilósan sajnálom mondta a bozontos
szemöldökű igazgató az alsó határ huszonegy kiló
talán majd jövőre lehet elsős belőle

Kovács Jolánka verse legutóbb a Szöveten: