Kovács Jolánka: Tünemény

Kovács Jolánka

TÜNEMÉNY

a pillanatba belefért a lerobbant garázs mögött
kopáran ásítozó kertből hirtelen csattanó robbanás
hangja az éles süvítés a gondolat úristen ez
az udvaron fog lecsapódni a békésen lakmározó
macskák este tizenegykor a bejáratnál a hűvös
az árnyékliliomok illanó sóhaja elalvás előtt a nyitott
gangajtón való villámgyors berohanás a hatalmas
szikraernyő becsapódása a gangra az aranyszínű
részecskék sistergése gyönyörű volt mintha maga
a szépség fogalma kelt volna életre s mozdult
a pillanat mikor számolni kezdte a szűnni nem akaró
robbanásokat a kilencnél csönd lett hatalmas csönd
zuhant a betonra a virágoskertre kirohant sokáig
a macskáit kereste akár könnyelműen kint felejtett
kincseit szorította őket magához mikor végre lassú
léptekkel gyanakodva előmerészkedtek a linó nem
őrizte meg az aranyló szikrácskák nyomait semmi
sem maradt gondolatfoszlány csak véletlen volt-e
merénylet vagy ajándék talán mért nem hívtad ki
a rendőrséget mondta egy hozzáértő másnap ez egy
mini pirotechnikai rakéta te mafla szóval aranyszínű
szikrák azt mondod vaspor vasreszelék vagy faszénpor
volt benne az izzik ilyen színben ha robban nem égi
jelenség méghogy véletlen bár ezeket irányítani nem
lehet célpontra célozni velük tilos na de fújt-e a szél
gondolkozz gondolkozz gondolkozz és törte a fejét
akkor most egy ilyen kis rakétát irányítani lehet-e
mégis vagy csak célozni vele ha már az tilos ki tudja
fújt-e a szél azon a nyugalmas estén úgy tűnik
a tiszafa ágai nem remegtek aztán arra gondolt majd
nyitva hagyja a gangajtót úgy este tizenegyig hátha
betéved rajta egy ájtatos manó hisz az csak jót hozhat
a házba nyugalmat türelmet reményt bár a gangon
mindig akad egy-két szállongó zöldlégy a szomszéd
erjedő trágyadombjáról vetődnek ide az ablakon
surrannak be ám a kis manó istenhite felettébb kétséges
ha rovart lát az ima végét szúrós fogólábaival
lenyisszantja elkapja a legyet hadd teljék potroha
a kérdés viszont a gangon maradna pontosabban
a falon ahol egy gravírozott fémlemezke függ
a búcsún vehette valamikor a ház ura vagy asszonya
az van belevésve istenem áld meg ezt a hajlékot
igen ám de egy dével s éjszakánként hányszor
betűzte ki már az isten fejcsóválva vagy talán mégsem

Kovács Jolánka verse legutóbb a Szöveten: