Kovács Jolánka
MARI NEM HISZ ABBAN
a feledés homályába burkolja az éj a holtakat
elmosódik arcuk már nem él bár szemük
fényében még ismerősen süt az idegenség
mari mélyen alszik ilyenkor kristálykék
holdfény világítja át testét s akár a jótékony
röntgensugarak újra meg újra lesöpri róla
az itt ragadt ádáz szavakat kíméletesen
nyúl bele pórusaiba egyenként vájja ki
belőlük a pontokká kövesült hangfoszlányokat
s míg az éjszaka a csönddel egybeolvad
mari ellazul bőre kisimul ablaka előtt a ringlófa
becézi álomba ringatott szép gyümölcseit
a reggel tükröt tart elé mari mosolyog mari belenéz
és nem hisz abban hogy holtakról jót vagy semmit
hová gyökerezik hová fajul az emlékezés
Kovács Jolánka verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
