Magányosság szobra,
emberélet pokla,
lélek gyeplőjét rángató
e magvadult sorsban,
ördögűző ecsetvonásaidból
ordító színek,
vérfagyasztó sötétek,
kóborló szellemfehérek,
agyongyötört testek,
agyongyötört arcok,
s tekintetükből?
végtelen, velőtrázó sikoly!

Megérint a magány,
lidérces fényed
futtában kérdez:
mennyit érünk,
ha jövőtlenül
kopik bennünk
az élet?

Kép: A Szépművészeti Múzeum 2023-as Csontváry-kiállításán (Zámbó Illés felvétele)