Magányosság szobra,
emberélet pokla,
lélek gyeplőjét rángató
e magvadult sorsban,
ördögűző ecsetvonásaidból
ordító színek,
vérfagyasztó sötétek,
kóborló szellemfehérek,
agyongyötört testek,
agyongyötört arcok,
s tekintetükből?
végtelen, velőtrázó sikoly!
Megérint a magány,
lidérces fényed
futtában kérdez:
mennyit érünk,
ha jövőtlenül
kopik bennünk
az élet?
Kép: A Szépművészeti Múzeum 2023-as Csontváry-kiállításán (Zámbó Illés felvétele)
Csák Gyöngyi verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
