Varjú Zoltán: Fényorgiás

Neonfények hideg
kékje változik a led
leváltja nincs ki
bánja túl könnyen felejt
ha lejt a pálya
szemet sem vakít a hit
se látja jó előre
pőre bőre ránk világít
üvegablakokban kéjeleg
akár a szende szűz
sem kisleány és ha néha
léha szíve hányna tőled
tőle azt csinálhatsz
önmagaddal épp amit
akarsz tekersz a mondaton
majd végül lassan bőr
alá beépül whisky-bomba
minden kékül szépül
mint egy hideg ledes: –

Sankt Pauli fényes, kéjes orgia…

Varjú Zoltán verse legutóbb a Szöveten:

Varjú Zoltán: Tarkabarka