Aranyi László: Midget in the cemeterym (képvers); Mécses a horpadt síron
Imbolygó, tyúk-lábú balerina a gyertyaláng. Hogy ne lássuk groteszk
Szente B. Levente: Halottak határok nélkül (a Sárgaház folyosója című naplóból)
az emlékezet merő lázadás / szinte értem miért tiltott az ősidőkben az írás
Tóth Gabriella (Toga): Fagy
Vakkantani kellene, / Nyálcsorgatva csóválni egy darab csontért
Ocsovai Ferenc: Holdfény-bachata
Megszámolni sem tudom, hányszor vártam, hogy / jöjjön el a szombat vagy a csütörtök végre megint:
Csák Gyöngyi: Holdfényben
Kirajzolódik / falum határának / letört karú Jézus szobra is.
Bauman Beatrix Bianka: Žagubica felett
Vízgyöngy vagyok az árja tollán, / Cseppenek, folyok tetűk torkán… / Vízgyöngy vagyok az árja tollán.
Csák Gyöngyi: Anyámra eső esik
Anyámra eső esik, / anyám koporsója / megvédi apámét,
Juhász Zsuzsanna: Leopárd
Lehet, hogy nem is leopárd volt. De az volt, hallottam. A narrátor azt mondta, a leopárd megöli. De hát mit csináljak? A szőre mintázata olyan gyönyörű volt aztán. Igen, aztán, mert ez az átka a munkahelyi tévézésnek.
Szente B. Levente: (megálló)
szörnyű hogy immár / minden megtörténhet ezután – azt mondja / egy utas a Népstadionnál
A. Gergely András: TOPOLógia az apokaliptikus és szürrealista, historikus és emlékező marginalizáltsághoz
Mindeközben csöppet sem kerülhető el, hogy a kortárs világvége-képzetek becses körében, háborús idők megannyi pillanatában említés essék olyan irodalmi-nyelvi-kommunikációs bravúrokról, melyekben nem a süvöltő vágtával közeledő, hanem a szép komótosan lopakodó végleszámolások settenkednek mindennapi közelünkbe.
