Bartha György: a világcsellengő hajó
a fedélzeten nyugalom van / a napsütésben napozik a hatszáz matróz
Ocsovai Ferenc: Balavantari
Vannak pillanatok, amikor az ember csak / nem akarja elhinni.
Aranyi László: Alchemy… (visual poem)
Aranyi László: Alchemy... (visual poem)
Soltész Dávid: Dimidium fragment
egy darabka volnék, / nem teljes csak félig
Nagy Gusztáv: Szegénység
Hiába rejtőzködsz, ismerlek, / gyakran előbukkansz, figyellek, / a nevedet is tudom: szegénység.
Vlasta Mladenović: (haiku) (Bartha György fordítása)
Zöld a lámpa, és / most a századfordulón / emberre várok
Magyari Barna: Két térded mosolya
vírusok és aggódás közt / fénypólóban kergetőzünk
Juhász Zsuzsanna: Erózió
Látom én, látom, milyen örömmel készülődsz. És nem is mész, hanem repülsz a munkába. Bár, kérdeztem, fűtés még ott sincs. Talán nagyobbak az ablakok, amiken át zuhoghat be a napfény. És a húsz fokot idehaza ketten döntöttük el. És az még…
Debreczeny György: amikor nyolcadikos voltam
az unokabátyám / ma csak nyal
A. Gergely András: Ki beszél itt galambokról…?! (avagy „Légy szabad, észt tenger, légy szabad észt föld!”)
Mennyire izgalmas élménykínálat tud lenni egy sikeres regény, ha oldalakon át, fejezet-hosszan elhisszük neki, hogy ahol partizánok vannak, ott valamiféle igazságért és ennek nevében folyik a küzdelem, dörrennek a fegyverek, hullanak az élők, metélnek a kések vagy robbannak az aknák.
