Nagy Gusztáv: Szegénység

Hiába rejtőzködsz, ismerlek,
gyakran előbukkansz, figyellek,
a nevedet is tudom: szegénység.
Tűnjél el, legyen benned merészség!
Hetven éve kullogsz itt mellettem,
ellened minden nap edzettem
s te mindig kiütéssel győztél,
padlóra estem, majdnem megöltél.
Kaptam eleget jobbról meg balról,
ütöttél keményen fejre s arcra,
már esélytelen lettem a harcban,
feladom, s nem adok a majdra!
Tudom a majd olyan, mint a remény
lehetne bennem, talán még erény
a jobbra, az élhetőbbre, de nincs!
Meddig maradsz rajtam, örök bilincs?

Nagy Gusztáv verse legutóbb a Szöveten: