Itt élek egy megosztott nép között
a vén Európa közepén.
Harcaikban áldozat, leköpött
idegen vagyok testük szövetén.
Közöttük majd eljön a békülés,
az eltorzult hasadék újra
összeforr, mint annyi sok sérülés,
mely ránehezedik a múltra.
Én maradok mindig az idegen,
leköphető védtelen másság,
szegények között is a nincstelen,
Isten keze között a gyámság.
Nagy Gusztáv legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?