Bauman Beatrix Bianka: Žagubica felett
Vízgyöngy vagyok az árja tollán, / Cseppenek, folyok tetűk torkán… / Vízgyöngy vagyok az árja tollán.
Csák Gyöngyi: Anyámra eső esik
Anyámra eső esik, / anyám koporsója / megvédi apámét,
Juhász Zsuzsanna: Leopárd
Lehet, hogy nem is leopárd volt. De az volt, hallottam. A narrátor azt mondta, a leopárd megöli. De hát mit csináljak? A szőre mintázata olyan gyönyörű volt aztán. Igen, aztán, mert ez az átka a munkahelyi tévézésnek.
Szente B. Levente: (megálló)
szörnyű hogy immár / minden megtörténhet ezután – azt mondja / egy utas a Népstadionnál
A. Gergely András: TOPOLógia az apokaliptikus és szürrealista, historikus és emlékező marginalizáltsághoz
Mindeközben csöppet sem kerülhető el, hogy a kortárs világvége-képzetek becses körében, háborús idők megannyi pillanatában említés essék olyan irodalmi-nyelvi-kommunikációs bravúrokról, melyekben nem a süvöltő vágtával közeledő, hanem a szép komótosan lopakodó végleszámolások settenkednek mindennapi közelünkbe.
Soltész Dávid: fekete gyöngy
vérző testben ép szemek, / szellem helyett / elfáradt lelkek.
Debreczeny György: hózivatarban
talán fény tündököl / a fekete lepel alatt
