Lehanyatlok. / Vállamban magasság, sóhaj rezdül. / Imáim mind megérkeztek és bontatlanul tértek vissza.

A névnapomon vigasztalanul esni kezdett. / Furcsán gyűltek fölénk a hajnali felhők,

Majd elfeledi minden téli ág az első hó súlyát / S fekete kérgeikre emelt gyöngy lesz a napod

Kártyát vetett a sors / asztalán a mester

rég voltam már a lágerben. hiányzik az a kopott deszka, amin egymást melegítettük átkarolva.

Ez nem az én Párisom, / Apró dögök a pázsiton.

előttem a könyv / vastag / vajdasági magyar írók / lexikona

Elfáradtam a kívül / rideg homályában topogni

csodaszép éjszaka / forró csiribiri / ki látta?

Én az ki azelőtt ifiu elmével, / erdőt mezőt töltött nagy gyönyörűséggel