VERS

Köves István: Petriről vagy Petrarcáról

A névnapomon vigasztalanul esni kezdett.
Furcsán gyűltek fölénk a hajnali felhők,
fenyegető feketén fojtogatták a horizontot,
kedvetlenül kószáltak a kertben a házatlancsigák.
Hogy tudnék-e egy zöldműkörmös lánnyal,
eltöprengtem, vagy egy olyannal, aki reggel
elektromos fogkeféjével ébreszt, ki tudja,
lehet, inkább beszélgetnék vele elheverve,
Petriről vagy Petrarcáról akár, hátha megérti,
a babérkoszorú ára koronként más és más –
minden szavamban, mozdulatomban elmúlás
lapult, mint eldobott almában a harapás.

Köves István verse legutóbb a Szöveten:

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .